3.rész/1

Másnap reggel kiabálásra ébredek.Lemegyek a nappaliba ahol Zayn és Harry meg egy szőke hajú csaj van.Éppen Zaynel veszekedett. Harry mikor észrevett megindult felém, de én megállítottam.A szőke csaj is észrevett és mosolyogva megindult felém.
-Szia! Perrie Edwards vagyok, Zayn barátnője!-hangsúlyozza ki a barátnője szót és megölel.
Zayn áll mint egy szobor és nézi miközben visszaölelem Perrie-t.
Mikor elengedem, Zayn felé fordulok kérdő tekintettel.
-Nem is mondtad hogy barátnőd van-mondom neki felvont szemöldökkel.
-Ő nem is a..-folytatta volna de Perrie egy csókkal elhallgattatta.
-Roxana beszélhetnénk?-kérdezi Harry, bólintok s követem a konyhába.
-Én nem akartam sokat inni, de Zayn kényszerített..Sajnálom!-mondja félve.
-Igazat mond!-hallom meg Zayn hangját magam mögött, s megfordulok és belenézek csokoládébarna szemeibe.
Neki dűlök a falnak s lehunyom a szemem.Mikor kinyitom Harry aggódó tekintetével találom magam szembe.
-Jól vagy?-kérdezi óvatosan, nem válaszolok csak lépek előre egyet.
-Zayn! Akkor elmegyünk bulizni?-kérdezi Perrie miközben bejön a konyhába.Zayn megrázza a fejét s rám néz.
-Rox, jól vagy?-kérdezi halkan.
-I-gen-mondom s teszek még egy lépést előre, de megszédülök egy kicsit és aztán sötétség.

Zayn Malik szemszöge:
Rögtön hívtam a mentőket mikor Roxana elájult. Perrie-t elküldtem haza hogy ne zavarjon minket.Nagyon aggódok Roxyért, nem értem miért ájult el csak úgy.Ráadásul azt hiszi hogy Perrie a barátnőm.Ha fel kel elmondom neki.Nem akarom elveszíteni.
-------
Már 1 napja nem ébredt fel Roxana, azt mondták az orvosok hogy Roxana ha nem eszik, alszik rendesen és sokat stresszel akkor komolyabb baja is lehet.
Harryt hazaküldtem aludni mivel azóta fent volt amióta behozták őt.
Leültem a kórházi ágyra s ránéztem Roxana nyugodt arcára.Olyan gyönyörű.Megfogom a kezét s egy kicsit megszorítom.Lehajtom a fejem s felsóhajtok.Pár perccel később megmozdul a keze mire felkapom a fejem. Roxana lassan kinyitja a szemét, s pislog párat hogy megszokja a fényt majd rám néz.
-Szia-köszön rekedtes hanggal.
-Szia, hogy vagy?-kérdezem érdeklődve.
-Egy kicsit fáj a fejem, de jól vagyok-mondja őszintén s halványan rám mosolyog.
-Harry merre van?-kérdezi komoly arccal.
-Haza küldtem pihenni, fáradt volt-bólint majd a plafont kezdi el bámulni.
-Mennyit szoktál aludni?-kérdezem óvatosan.
-Nem sokat, a rémálmaim miatt-suttogja.
-Milyen rémálmok?Elmondod?-kérdezem tőle kíváncsian.
-Ezt te sem gondolod komolyan, nem is ismerlek!-mondja kikelve magából.
-Bocs-motyogom s az ablakon kezdek kifele bámulni.
-Perrie?Nem azt mondta hogy elmentek bulizni?-már megint Perrie.
-Haza küldtem és Perrie nem a barátnőm!-mordulok fel.
-Mikor mehetek haza?-kérdezi csendesen.
-Majd délután, még megvizsgálnak hogy minden rendben és ha minden oké akkor hazaengednek-válaszolok neki.Megszólal a telefonom és kiveszem a zsebemből.
Perrie
Megforgatom a szemem s megnyomom a zöld kis gombot.
Z:Szia Perrie mit szeretnél?-Rox elkomorodik mikor meghallja Perrie nevét.
P:Nem is örülsz nekem?-kérdezi tettetett szomorúsággal.
Z:Nem nagyon, mit akarsz?-kérdezem egyre idegesebben.
P:Csak azt szerettem volna mondani hogy ma este átmegyek hozzád-mondja vidáman.
Z:Nem fogsz átjönni, nem akarlak látni fogd már fel!
P:Este találkozunk!Szia!-és lerakja.Fel se kellett volna vennem azt a kibaszott telefont!
-Baj van?-kérdi Roxy homlok ráncolva.
-Perrie-morgok s elszámolok 10-ig.
----
Éppen hazafelé tartunk Roxyval a kórházból mikor elkezd esni az eső.Francba.
Egymásra nézünk, és elkezdünk rohanni.3 utcán keresztül csak futunk s mikor elérjük a házat szinte beesünk az ajtón.
Mikor már helyre állt a légzésünk elkezdünk nevetni.
-Jól vagy?-nevetek még mindig.
-Igen, ez jó volt!-mondja mosolyogva.
-Már azt hittem betörtek ide-hallom meg Harry hangját.
Roxana Harry felé fordul, odaszalad hozzá és megöleli.
Mosolyogva figyeltem őket miközben ölelkeztek.
Mikor Harryvel van boldog
Megakarom ismerni őt.
Megakarom ismerni a múltját.
Megakarom ismerni őt magát, s én akarok lenni az aki mosolyt csal az arcára.
A legjobb barátja akarok lenni.

ShatteredAngel