Sziasztok! Meghoztam a 4.részt! Jó olvasást!
Puszi Vivi
-Azt mondtad engeszteljelek ki, ne lepődj meg! 3 éve nem láttalak ennyi kijár nekem is! -vigyorog édesen.
Megforgatom a szemem és magamhoz ölelem, mire felkuncog és belepuszil a hajamba. Nagyon hiányzott már az ölelése, a hangja, mindene. Az egész Niall Horan hiányzott. Nagyon, és most végre 3 év után megint itt van.
-Azért sajnálom, hogy itt hagytalak, mert gondolom miattam kezdtél el cigizni -húzza el a száját szomorúan. Megrántom a vállam és vissza ülök az ágyra és lefekszek.
Bejön Zayn és lepacsizik Niallel.
-Béke van köztetek? -néz ránk mosolyogva.
-Igen! -karol át vigyorogva Niall.
-Az jó, jobban vagy? -kérdezi mosolyogva mire bólintok. Harry bejön és mikor meglátja Niallt elkomorodik. Ökölbe szorítja a kezét és behúz neki egyet.
-Harry! -sikítok fel rémülten.
-Megérdemeltem -süti le a szemét.
-Képes voltál visszajönni azok után hogy itt hagytad? -néz rá dühösen.
-Sajnálom! -mondja halkan.
-Sajnálod? Tudod mennyit szenvedett miattad? Miattad.. -sejtettem mit akart mondani de közbe vágtam.
-Harry ne folytasd! -nem akarom hogy megtudja Zayn, vagy Niall azt.Majd egyszer..
-Bocs, nem akartam -néz rám bűnbánóan.
-De ugye nem bocsátottál meg neki? -kérdezi felvont szemöldökkel. Beletúrok a hajamba s lehajtom a fejemet.
-Ezt nem hiszem el! -csattan fel.
-Te-te teljesen megőrültél? -kiabál velem.
-Ne kiabálj vele! Főleg most mikor..-mondja Niall de a végén megakad.
-Tudom hogy beteg vagyok nem kell rá emlékeztetni! -mondom neki miközben majdnem elsírom magam.
Ez nekem sok. A betegségem, Niall megjelenése, Zayn csókja, és most ez is. Teljesen kimerültem.
-Roxy én nem úgy értettem! -néz rám bocsánatkérően.
-Menjetek ki és szóljatok egy nővérnek ! -utasítom őket s kimennek egyből. Bejön egy nővér és ad be nekem egy erős altatót és kimegy. Pár perccel később mély álomba merülök.
----
Arra ébredek fel hogy valaki a nevemet hajtogatja. Kinyitom a szemem s Harry zöld íríszeivel találom magam szembe.
-Hogy...vagy? -kérdezi óvatosan.
-Azt hiszem jól.. -sóhajtok fel.
-Sajnálom, hogy tegnap kiabáltam veled csak nem akarom hogy megint az történjen mint múltkor -néz a végén a szemembe. Magamhoz ölelem és elkezdek a hajával játszani. Felkuncog és ad egy puszit az arcomra. Egy rövid pittyegést hallok meg mire Harry eltol magától és kiveszi a zsebéből a telefonját. Megnézi az sms-t és elmosolyodik én meg kérdőn nézek rá.
-Mi az? -vigyorgok.
-Semmi! -mondja de közbe nem néz a szemembe.
-Naa, mondd el!! -nézek rá kíváncsian.
-Múltkor mikor voltam egy buliba megismerkedtem egy lánnyal és azóta már kétszer találkoztunk! -mondja csillogó szemekkel.
-Hogy hívják? -kérdezem mosolyogva.
-Madison -vigyorog.
-Mikor mutatod be?
-Hát amikor neked jó bár még nem járunk.
-Majd megbeszéljük mikor jó -mosolygok rá.
-Oké, most megyek hagylak pihenni! -ad egy puszit a homlokomra és kimegy. Egy nővér hoz be egy szendvicset és egy pohár narancs levet. Megköszönöm és elmegy. Mivel nem nagyon vagyok éhes ezért csak a narancs levet iszom meg. Harrynek tetszik valaki hm.. Remélem kedves lány.
Zayn bejön s leül az ágyam szélére.
-Miért nem akarod a műtétet amúgy? -kérdezi szomorúan.
-Nem tudom, mi lesz ha nem sikerül? Félek! -hajtom le a fejem szomorúan. A tudat hogy így is úgy is meghalhatok megbénít.
~Harry Styles szemszöge~
Nagyon szeretem a hugomat és szörnyű így látni őt, törékenynek, elveszettnek.
Megszólal a telefonom és meglátom a "még nem a barátnőm" képét a kijelzőn. Mosolyogva emelem a telefont a fülemhez s meghallom Madison csilingelő hangját.
-Szia! -köszön boldogan.
-Szia édes! -kuncogok fel, ő meg csak felmordul.
-Nem járunk ne hívj édesnek! -durcizik be mire csak mosolygok.
-Még nem járunk! Mitől vagy ilyen boldog? -kérdem kíváncsian.
-Vissza jött a városba a legjobb barátnőm! -ujjong.
-Veled mi van? Olyan szomorú a hangod -halkul el a végére.
-Roxana...Tüdőrákos... -folyik le egy könnycsepp az arcomon.
-Úristen, sajnálom! -szomorodik el.
-Találkozhatnánk valahol? -kérdezem reménykedve Szükségem van rá.
-Igen, persze! -hallom a hangján hogy mosolyog.
-Akkor 10 perc múlva a parkban! -mondom s kinyomom. Felveszem a pulcsim s elindulok kifele a kórházból a park felé.
---
Madison és én egy padon ültünk s beszélgettünk. Elmondtam neki mi történt Roxyval és a műtétet.
-Sajnálom ami történt! -ölel meg. Hajába temetem az arcom s szorosan magamhoz ölelem.
-Mad, leszel a barátnőm? -kérdezem magamat is meglepve ezzel és elhajolok tőle. Szemeiben meglepettséget, meghökkenést látok és mivel egy ideje nem válaszol szomorúan lehajtom a fejem. Ő kezével megemeli a fejem s közelebb hajol hozzám és lágyan megcsókol. Miközben csókolózunk ő beletúr a hajamba mire én felmordulok. Két csók között lihegve szólal meg:
-Most már hívhatsz Édesnek! -kuncog fel s beleharap az alsó ajkamba mire én felnyögök. Mérgesen nézek rá míg ő nevetve húzódik el tőlem. Direkt kínoz engem!
-Na mi az Göndörke, mit szeretnél? -a füléhez hajolok s csak egy szót mondok.
-Téged! -mondom halkan.
